Van az úgy néha, hogy nincs semmi friss hozzávalónk egy szombati ebédhez, és kedvünk sincs elugrani a piacra a nagy hőség, a nagy hó, egyéb időjárási akadály, esetleg egyszerű lustaság miatt – ekkor van itt az ideje összeütni ezt a könnyű és gyors tagliatellét, azaz szélesmetéltet tengeri herkentyűkkel.
Régi és olthatatlan szenvedély fűz mindenféle tengeri ennivalóhoz. Az okkult tudományok kutatói biztosan azt mondanák, előző életemben tengeri halász vagy valami ilyesmi lehettem, de mindenképpen a mediterrán térség lakója.
Belemélyedtem a mélyhűtőnkbe: íme, itt is van egy zacskó óriásgarnéla (méghozzá tisztított), meg némi maradék fagyasztott kagyló. A spájzban pedig mindig van több csomag olasz száraztészta vésztartaléknak, no meg olivaolaj és fokhagyma. Lappang a mélyhűtőben egy-két tasak praktikus fagyasztott zöldfűszerkeverék is, az ablakban virul egy cserép bazsalikom, a normál hűtőben meg ott várt a felhasználásra a pecorino meg a parmezánsajt is. Minden adott egy gyors és finom ebédhez.
Az elkészítés kb. negyedórát vett igénybe és ebben benne volt a tészta megfőzése is. Amíg a tészta gyöngyözött a sós vízben (amibe egy csepp olivaolaj is került), egy elég vastag fenekű serpenyőben olivaolajat melegítettem, közben két jó nagy gerezd fokhagymát megtisztítottam.
Előbb a kagylót készítettem el: be a serpenyőbe, rá a zöldfűszer-morzsalék és a fokhagyma. Közepes hőfokon, lefedve 3 perc alatt el is készült, majd kiszedtem egy tányérra. A serpenyőbe még egy kis olaj került, hőfokot emeltem és mehettek be a fagyasztott rákok (minél nagyobbak, annál finomabbak). Ezt kicsit meg is sóztam - borsoztam, kb. 3-4 perc alatt elkészült az egyik oldaluk, fordítás és hőfok-mérséklés után a másik oldalnak maximum 3 perc kellett.
Sem a kagylót, sem a rákot nem szabad sokáig sütni, mert megkeményedik vagy gumiszerű lesz. Éppen ezért mikrosütőben sem lehet melegíteni. (Volt már, hogy étteremben visszaküldtem a frissen készültnek mondott, de árulkodóan gumiállagú kagylót).
Közben leszűrtem a tésztát, összekevertem a zöldfűszeres kagylóval és a rákkal. A tetejét apróra vágott friss bazsalikomlevelekkel szórtam meg.
Üres perceimben megtisztítottam és kis citromlével meghintettem egy érett, meghámozott, felkockázott avokádót (hogy ne barnuljon meg). A hűtőben talált fél csomag madársalátával összekeverve és egy jó öntettel meglocsolva méltó kísérője lett a tagliatellének.
A jó öntet saját magam által kititrált receptje a következő: kis keverőcsészébe egy nyomásnyi tubusos mustár (erre a célra legjobban a német Kremser mustár vált be), egy löttyintés balzsamecet (én a sötét, sűrű modenait kedvelem), csipet nagyszemű tengeri só, egy kis cukor (vagy édesítő), összekeverni, majd óvatosan mehet bele az olivaolaj. Kellemes emulziót képez, magában vagy némi vízzel hígítva használható. Ezzel meglocsoltam a salátát. A tetejére pár reszelőhúzásnyi pecorino (vagy parmezán-) sajt is került - a frissen reszelt az igazán illatos! Ezzel el is készült a gyors, könnyű és egészséges mediterrán ebéd.